2013. március 22., péntek

Telelés

Egy hétig voltam Magyarban. Így télvíz idején nagyjából ennyi idő az, amit még tartós egészség-károsodás nélkül el lehet viselni belőle. Motorostalálkozók, meg fesztiválok most nincsenek; Balaton sincs. Kurva hideg, meg hóba temetett autók, meg külvilágtól elzárt települések voltak.

Ilyenkor az egyetlen jól bevált program a non-stop zabálás. Hirtelen nem is tudom, hogy a londoni junk-food, vagy a jó magyaros kosztok vernek -e be több szöget az ember koporsójába; minden esetre amíg nem Magyarban vagyok, addig legalább a saját felügyeletem alá tartozik a kalória-bevitel...

A másik kézenfekvő időtöltés a tévézés lenne. Biztos mindenki ismeri az érzést, amikor valamit néz, de az már annyira kínosan gagyi, hogy neki ég tőle a bőr a képén... A magyar média mostanra gyakorlatilag elérte azt a színvonalat, hogy BÁRMIT nézek a dobozban, ezt váltja ki belőlem (a híradókat is beleértve). Ez az érzés néha átcsap WTF-arckifejezésbe dermedt, hitetlen katatóniába.

Nagyjából ennyi az, amit egy okmányiroda-látogatás, meg egy pöttyös túrórudi-beszerző Auchan-túra között intéztem kis hazánkban.

Ja, meg még valami! Ha az óhazához ilyen közel telepedik le az ember, akkor óhatatlanul felmerül a Magyarország felé irányuló kereskedelmi kapcsolatok szorosabbra fűzésének a lehetősége. A haverokkal találkozva összegyűlt némi házi feladat. A következőket kellene elintéznem Angliában:
  • Daninak beszerezni egy bontott Suzuki GN400-as motorblokkot (de legalább egy henger-hengerfej egységet),
  • olcsón találni egy digitális oszcilloszkópot Goginak,
  • fizetőképes felvevő piacot keresni Tibi festményeihez,
  • Csoszkával való tárgyalásom folyományaként pedig megvizsgálni az import-export tevékenységben rejlő potenciált a két ország között két speciális szegmensben: angol használt személy- és teherautók magyarországi behozatalára és forgalomba helyezésére, valamint magyar kurvák exportjára és londoni üzemeltetésére vonatkozólag.

Egyébként már újra itt vagyok a Rendőrállamban. Az események itt egy kicsit felgyorsultak. Az első nagy hír az, hogy amíg távol voltam, megszületett a kis litván. Az anyja, meg a nagyobbik lány még harcolnak azon, hogy mi legyen a neve (az apjának nem sok inputot engednek ezen a téren...), de egészen cuki, és már most sokkal több haja van, mint nekem. Az ordítása szerencsére az épület alsó szintjére korlátozódik, tehát itt fent nálam hál' Istennek nyugi van.

A másik jelentős fejlemény az, hogy felvett a cég, amelyik eddig nekem is a személyes slágerlistám éllovasai közé tartozott. Ma álltam munkába, mint "Expert Software Engineer". Még egy kicsit fáj, de majd megszokom.

"The thing is, Bob: it's not that I'm lazy. It's that I just don't care."

2 megjegyzés: