2010. április 11., vasárnap

Ízirájder, öcsém!

Évek óta vágytam már arra, hogy végre nyelvemen érezzem az Amerikai Szabadság semmivel össze nem téveszthető ízét... :)

Eddig azonban mindig elfelejtettem/lusta voltam megtenni a megfelelő lépéseket az Ügy érdekében. Húsvét hétvégéjén végre gondoltam egyet, és átzúztam a KTL (fingom nincs, mit jelentő) nevű motor-kereskedésbe, hogy kipróbáljak egy Harley-t. Zárva voltak egész húsvét alatt (DOH!), úgyhogy még egy hetet várnom kellett az aktusra.

Aki motoros, és ismer, az egyébként tudja, hogy mit gondolok a márkáról, a termékükről, meg az egész hype-ról, ami körülveszi. Nem akartam viszont ezt nagy pofával nyilvánosság elé tárni egészen addig, amíg nem vezettem egyet. (Meg aztán rajtam kívül van még rengeteg japó-motoros Orákulum, aki kiabálja a hüllőket-kétéltűeket helyettem is...)

Tegnap nyitva volt a KTL, úgyhogy becsoszogtam. Ők egyébként egy a kimondottan csapnivaló ár/érték arányú motorok értékesítésére specializálódott cég: Harley, Buell, Ducati, Triumph, BMW. A garázs (mert végülis az üzlethelyiség egy nagy garázs) előtt egy digó eladó srác éppen nagy hévvel magyarázott valamit olaszul egy párocskának egy Ducati felett. Bementem, mert a hárlikat napközen is bent hagyják a hangárban. Eredetileg egy Fat Boy-t akartam kipróbálni, de abból csak egy hányós-metálkék feldíszített karácsonyfa-motor volt raktáron. (Én nyilván egy olyan autentikus Terminátorosat szerettem volna...) Körülnéztem. Közben a digó srác bejött valamiért, és le is szólított, hogy segíthet -e? Mondom, hogy szeretnék kipróbálni egyet ezek közül. Oké; mindjárt jön, csak még lerendezi amazokat; addig nézzek körül, hogy melyiket akarom elvinni. A nekem második legjobban tetsző típus a Night Train; ebből volt nekik egy matt-fekete (eléggé ütősen néz ki), meg egy ilyen, amiről az Internet azt állítja, hogy "gunmetal pearl"... (Muhaha!):





Ingadoztam, mint középparaszt a Rákosi-időkben, hogy melyiket kérjem, mert a fekete kurva jól nézett ki, viszont asszem, hogy 2-3 éves volt, és ennek megfelelően 26K dollár. Megvenni ugye nem terveztem egyiket sem, de ha valami állat véletlenül pont most megy át rajtam megint, akkor 26 rugót valamivel fájdalmasabb lenne kiköhögni, mint a 22500-at, amennyibe ez a 2004-es került. Végre odajött a srác. Mondom, hogy a Night Train-t szeretném. "Melyiket?" Mindegy, mondom - de ha jól látom, akkor a feketén nincs is rendszám, úgyhogy inkább viszem azt a másikat. "Nem gond; van azon is minden. Fel is rakom rá a rendszámot, ha akarod: egy perc az egész!" Megint elbizonytalanodtam. Közben a srác mutatja, hogy nincs sok különbség; csak annyi, hogy a feketén gyári cső van, ezen meg egy Vance & Hines. Beindítsam? Persze; indítsd. Megtette. A gép 40-50 lóerejéből a jellegzetes "retek-retek-retek" hangorkánra biztos ráment legalább 15... A másik a gyári csővel is csak egy hajszálnyival volt halkabb. Jó; akkor viszem a hangosabbat.

Feltöltötte benyával, amíg én kitöltöttem a szokásos formot (a szabálysértések, meg az esetleges megzúzás költségeit bevállalom-brother, blablabla...), aztán vihettem is. Előtte azért felhívtam Imit (egy saroknyira lakik onnét), hogy mindjárt érkezem egy hádével; fényképezzen már le vele, hogy dokumentálva legyen az attrakció!

Olyan izgalom kerített hatalmába, mint amikor először (és utoljára) beindult a Junakom (unfinished project - forever):





A vas ott röfögött a garázs előtt, amíg szép lassan felvettem a bukót, meg a kesztyűt; hadd hallja mindenki... Kis ismerkedés után kimentem a 16-osra, hogy természetes élőhelyén is megjárassam egy kicsit. Visszafelé megálltam Iminél. Letámasztottam, és felmásztam a dombra a kéglijéhez. Bekopogtam.

"Kihagy a gyújtás, bazmeg! Ide hallom!" - ordított ki a klozetról. (Ő sem rajong a Legendáért...)

Csinált néhány képet rólam a saját telefonjával, mert én a gépembe otthon rutinosan egy pár lemerült elemet raktam bele...
Persze nyilván nem bírt magával, és ő is elkérte egy körre. (Strandpapucsban: ahogy kell... Mikor odaadtam, már megbántam, de mire eszembe jutott, hogy hogyan motorozik, addigra már késő volt, és nem volt hajlandó leszállni róla...).

All in all; a fél órás teszt alapján a következőket tudom elmondani. Egy Night Train hárlival 3 dolgot nem lehet csinálni:

1. Kanyarodni. A papírforma szerint egy 3 mázsás motor utca hosszúságú tengelytávval, és ugrórúd méretű villával nem alkalmas a szerpentinezésre. Ez még nem feltétlenül lenne baj, mert én elhiszem, hogy Oklahomában a prérifarkasok legyorsulásához erre egyszerűen nincs igény.

2. Fékezni. Az ETZ-men levő fékek ezerszer különbek voltak. Ezzel a fostalicskával körülbelül olyan lassulást lehetett elérni, mint a Simsonom műanyag fékkarral működtetett dobfékjével. Ez viszont egy 3 mázsás motoron szöget üt az ember fejébe... (E egyenlő egyketted emszer vénégyzet)

3. Gyorsulni! Az egyszeri motoros azt gondolná, hogy a klasszikus 88 köbinches (1450 köbcenti) nyomórudas vékettes legalább a gázparancsra reagál... Minden hárlista azzal védekezik, hogy ez nem gyorsulásra való; ez nyomatékos. Hát egy nagy lózsíros faszt! Megmondom, hogy mi a nyomatékos: az én XJR-em. Az nyomatékos! Az, amelyikből hármat lehetne venni ennek az árából.

Lehet, hogy túl kocka vagyok, de én egy ezredfordulón gyártott másfél literes motortól elvárnám, hogy ha húzok neki egy kövéret, akkor induljon meg. Ez engem inkább egy keménykedő szabolcsi cigánygyerekre emlékeztet: jár a szája, aztán amikor odabaszol neki, akkor elkezd torkaszakadtából ordítani, és aztán nem csinál semmit.

Egy nyomatékos motor az alul és középen nyomatékos. Egészen addig, amíg el nem éri azt a fordulatszámot, amikortól meg már erős... (szerintem)

Egy szó mint száz: ezzel a hárlival nem lehet MOTOROZNI. Lehet viszont krúzolni. Arra tökéletes. De ha valaki olyan karakterű motort szeretne, amire a Harley felépítette az imidzsét (nyers, kemény, és a szart is kirázza belőled), akkor azt az én Junakom is tudja (illetve tudná, ha működne, de ez most részletkérdés). Csak sokkal hitelesebben (vagy egy Ural, ami valószínűleg még inkább... vagy egy veterán Harley, ami még az volt, ami...).

Egyetlen dolog van csak, amitől lefostam a bokámat: a váltó. Az olyan rajta, mintha egy T-72-est váltanál. Ebben azért nem vagyok biztos, mert azzal még nem mentem, de így tudom elképzelni. (Ha az olvasók közül valaki próbált már T-72-est, és Harley-t is, az lécci kommentelje már be!)

További képek akkor, ha Imi átküldte őket...

1 megjegyzés: