Másnap reggel összeszedtük az esti sietős lefekvés nyomait...
...és indultunk tovább. Kicsit fostam, hogy nem lesznek nyitva a benzinkutak elsején (elfelejtettem előző délután tankolni), de szerencsére a kutasoknak még nem tűnt fel, hogy ilyenkor mindenki inkább másnaposan fekszik otthon tankolás helyett. Mind nyitva volt, úgyhogy gurulhattunk tovább a keleti parton.
Pár-tíz kilométerre megálltunk még Moerakiban megnézni a sziklagolyókat:
(Google: "Moeraki boulders", ha valakit érdekel, hogy hogyan alakultak ki).
Mivel Christchurch-öt már láttuk a "múltkor", ezért úgy döntöttünk, hogy kikerüljük. Még aznap fel akartunk érni egészen Hanmer Springs-ig, mert másnapra bálnanéző túrát foglaltunk Kaikourában. Nem sokat szaroztunk, inkább nyomtuk a gázt. A 95 km/órás utazótempót itt az alföldön a busz dagadó mellkassal diktálta...
A büszkeségére okot szolgáltatott később az is, hogy megállunk az ebédszünetre egy út széli pihenőben, és itt találkoztunk a második olyan mikrobusszal, ami szakadtabb volt nála. Stikában sikerült is lefotózni:
Csillivilli penge verda
Csoffadék rozsda-temető
Fel is értünk késő délutánra a Déli Sziget termál-fővárosáig. Nagyon szét voltunk már csúszva, ezért ehhez váltogatnunk kellett egymást a vezetésben, hogy amíg a drájvör elfárad, addig a másik tudjon egy kicsit aludni hátul. Igen: mondhatjuk, hogy ez közlekedés-biztonsági szempontból legalábbis aggályosnak minősül (én még nem próbáltam, de biztos elég szar lehet arra ébredni, hogy az ember leseggel a forró bitumenre, miután talppal áttörte a szélvédőt...). Szerencsére azért túléltük.
Meg kell hagyni: a hanmer springs-i fürdő nagyon ott van (szerintem a rotoruait is übereli). Nagyon jól esett kicsit kiáztatni magunkat. Itt képeket nem csináltunk, mert nem tudtuk volna hova tenni a gépet.
Aludni visszamentünk egy olyasmi campsite-ra, mint amilyen a Kai Iwi Lakes mellett is van (haverok, buli, Fanta). Ez már elég közel volt Kaikourához, hogy odaérjünk a reggeli bálna-tripre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése