2009. március 9., hétfő

Dunedin

Megint egy kis Déli-Sziget...


December 30. (Papatowai - Dunedin)
Másnap a rövid reggeli vízesés-nézés után...



...haladtunk tovább a Catlins Coast-on.

Legközelebb Nugget Point-nál álltunk meg.



Itt már gyakorlatilag követ nem lehetett a vízbe hajítani a fókáktól.



Érdekes volt még Lake Waihola, ami egy az egyben a Balatonra emlékeztetett (leszámítva a kibaszott zöld dombokat...).



Ez az élet, Babolcsai néni!


Itt gyorsan meg kellett inni a six-pack Harvey Keitel-sört, mert ugye hűtőszekrény nincs a Buszban. Mikor megvoltunk vele, még becsattogtunk Dunedin-be, ami innét már csak 20-30 kilométer. (Bogi utasított, hogy ide rakjam fel a Toll dunedin-i telephelyéről készült képeit, úgyhogy tessék:)

:)


Egy backpackers-ben való zuhany után rögtön az Otago félszigetre irányoztuk a Busz orrát. Itt további pingvinekre lehetett számítani. Helyettük viszont a bámulatosan változatos zélandi fauna újabb fókafajokkal örvendeztetett meg minket. A parton, ahol a pingvineknek kellett volna lenni két nőstény, meg egy hím (kan? bika?...) fóka döglött. Ezt is pár méterre meg tudtam közelíteni:



Tettem felé még két lépést. Erre ő hirtelen mélyről jövő horkantás-morgással, fenyegető vicsorgással, és egy testcsellel tette egyértelművé, hogy nem kíván ennél szorosabb ismeretséget kötni velem.

"Húzz el innen, különben nyomok egy sallert!"-fóka


Azt hiszem, az eddigi fókás élményeim alapján nem túl elhamarkodott lépés kijelenteni: bizonyosságot nyert, hogy az új-zélandi fókák networking skill-jei hagynak némi kívánni valót maguk után. Ezek pallérozását én speciel Ron Werber kommunikációs tanácsadóra bíznám. Szívesen megnézném mire jutnak egymással mondjuk egy néhány napos tréning alatt...


Kicsit odébb azért kiderült, hogy a pingvineket sem szalasztjuk el, csak még korán van:



A tábla alapján (a pingvinek érkezési időpontja: este 9 óra 35...) csak arra tudok gondolni, hogy a főszezonban jelentkező kimagasló érdeklődésre való tekintettel a kék pingvinek máshol is lenyomnak egy haknit, mielőtt ide jönnének... (a szigorú 9.35-ös kezdés nyilván arra utal, hogy azért valami szerződés biztosan köti őket)
Körülnéztünk hát a félsziget tetején levő természettudományos kiállításon, hogy elüssük az időt)



Negyed 10 felé visszagyalogoltunk az öbölbe, hogy még azért jó helyünk legyen a pingvin-showra. Szükség is volt rá: a kis öblöt ellepték a turisták. Ácsorogtunk türelmesen... 10-kor a pingvin band-nek még nyoma sem volt. (Biztosan lerobbant a mikrobuszuk, és most körbe állva vakarják a fejüket valahol útközben, hogy akkor vajon a szénkefe, vagy a fesszabályzó...?)

Negyed 11 felé végre elkezdett V-alakban fodrozódni a víz a távolban... Befutott vagy 15 pingvin. Kiugráltak a vízből, szétcsaptak a pofátlan sirályok között, és elindultak felfelé a nekik kialakított kis lépcsőn(!) Sokáig tartott amíg felértek, mert amekkora májerek voltak lent a parton a sirályok között, pont olyan beszarva közelítették meg a kis dróttal körülkerített udvart, ahova a lépcső vezetett. Négyes-hatos csapatokban értek fel. Egyikük mindig előre ment, és vagy 1-2 percig állt, kémlelve a környéket. Még ha nem is láttak, nyilván érezték a turista-szagot, de hát annyira dughatnékja volt szegényeknek, hogy előbb-utóbb elindultak, és hol párban, hogy egyedül szétspricceltek a hegyoldalban. 15-20 centi magas állatokról van szó, tehát a drótokat leszarták, mert kiegyenesedve átfértek alatta. Szó szerint az ott ácsorgó emberek lábai mellett haladtak el... Közben persze további csapatok érkeztek, és végül a vagy 150 pingvin elfoglalta a bukszust a hegyoldalban - brekegő nászdalt hallatva. Sajnos tényleg pont naplemente után jöttek, tehát egyetlen képet sem tudtunk róluk csinálni (Nem akartunk olyan parasztok lenni, mint az, aki a tábla ellenére rájuk nyomta az infra-vöröset...)

Korom sötét lett, mire visszamásztunk a buszhoz, hogy leguruljunk a völgybe, ahol egy kis parkot már kinéztünk az alvásra. Beszálltunk, elfordítottam a sluszkulcsot, és nem történt semmi... A lámpát ez alkalommal nem hagytam égve. A váltót sem hagytam D-ben (azt is szoktam). Csak arra tudtam gondolni, hogy az újonnan felfedezett, és lelkesen próbálgatott centrálzár-kapcsoló zárlatot csinált, és leszívta az akksit. Aznap este ez már nem derült ki. Nem volt mit tenni: lefeküdtünk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése