2009. január 6., kedd

Behajózunk

Első nap (de még ez sem a Déli sziget...): Tirau - Taupo - Waiouru - Wellington
A gumi még reggel is tartotta a nyomást, úgyhogy megnyugodtam. Ez a felszabadultság ragyogó alkalmat ad egy kis autóbuzulásra! Baromi jó ám egy ilyen mikrobusz a háznál; nekem kicsit a mobiltelefon jut róla eszembe: amig nincs, addig jó, de ha veszel egyet, akkor onnantól kezdve azon csodálkozol, hogy eddig hogy tudtál élni nélküle... A mi példányunk egy 88-as Toyota TownAce 1.8-as benzines, automata váltóval súlyosbitva. (Az elvetemült japók még 1.6-os motorral is gyártották...) A TradeMe-ről vettem 200 ezer km-rel egy hamiltoni csajtól nevetséges összegért. (Gondoltátok volna? ;) Olajakat cseréltem benne, meg talán kapott egy új légszűrőt is, ha jól emlékszem. Azóta semmi mást nem kért. (Még új vezérműszijat sem kellett bele rakni, mert láncos). Egészen a túra előttig a legmegbizhatóbb autómnak bizonyult...

Na de nem szaladok előre! December 20-a van, reggel. Felkeltünk, és a Taupoig hátralevő százast gyorsan lenyomtuk, hogy a tó partján kávézzunk egyet. Nálunk volt az Auckland Entertainment Book. Ez gyakorlatilag egy kupongyűjtemény, amit jótékonysági céllal árulnak. A benne levő kuponok tipikusan 20-30% árengedményre, vagy "egyet fizet - kettőt kap" akcióra jogositanak azokban a vendéglátós egységekben, akik benne vannak a buliban (és igy a könyvben is...). Bár a könyv főleg aucklandi helyekre szól, azért van benne egy csomó franchise is. A kuponok azzal a ténnyel együtt, hogy zélandon nem szokás jattolni, egészen kellemes, szarevő-magyaros attitűd kibontakozását teszik lehetővé egy ilyen nyaralás során... Mivel a szarevés itt egyébként is nemzeti sport, ezért csak ezzel még nem lógunk ki a tömegből. (A cégnél, ahol Bogi dolgozik, szintén árulták a könyvet: a kiwiknél csak a skótok vették lelkesebben: mindnek van...)

Találtunk Lake Taupo partján egy kávézót, ahova volt kuponunk. Mig megittuk, gyorsan felmértük, hogy hány kávé-kuponunk van, és kiderült, hogy az út hátralevő részét sajnos heveny szivdobogással és rángó arccal az útra meredve kell levezetnem, fehéredő ujjakkal a kormányt markolászva...

Közben befutott a kávézóba a világ legfegyelmezettebb motoros családja. Kawasaki-buzik voltak: apu a nagy 1.4-es túragéppel (nem nagyon ismerem a Kawákat, úgyhogy a tipusa most nem jut eszembe), anyu egy Boulevard-ral, a srác pedig egy kis 250-es Ninja-val. Szórakoztunk rajtuk egy darabig, majd elindultunk. 20-30 km-rel később beértek minket: apu volt a felvezető, anyu a hátvéd. Apu megelőzött minket, majd lelassitott, hogy egy kanyarral később jobbra indexeléssel jelezze a srácnak, hogy ő is előzhet... Mikor anyu is kikerült minket, felemelt kézzel köszönte meg, hogy lehúzódtam nekik. Mondjuk ez szerintem is túlzás egy kicsit, de kiváncsi lennék hasonló történetekre például a Budapest környéki utakról...

A Central Plateau-ra felérve elhatároztuk, hogy most megnézzük az Army Museum-ot, ami mellet már legalább 10-szer mentünk el úgy, hogy nem volt időnk megállni. Hát nem egy nagy szám... Bemutatja Zéland egész hadi történelmét, ami ugye nem túl terjengős, úgyhogy szerintem egy kicsit izzadság-szagú az egész.



Army Museum homlokzat


Itt szivattam meg magamat másodszor: mikor kijöttünk derült ki, hogy rajtahagytam a buszon a világitást... (Érdekes, hogy a hegyen felfelé végig szemetelő esőben, meg ködben jöttünk, viszont a fennsikon már sütött a nap.) A bikakábelt nyilván elfelejtettem berakni, úgyhogy eltartott egy fél órát mire találtam egy autószerelő csókát, aki már éppen zárni készült. Azért mi még elláttuk munkával. Innen Wellingtonig már nem álltunk meg (mert akkor nem tudtunk volna elindulni...). Ott Andrással ittunk még egy pár sört, mert ő meg a barátnője még mindig ragaszkodnak hozzá, hogy a világ legszarabb éghajlatú városában éljenek. Eltöltöttük azt a pár órát, ami a hajóra való becsekkelésig még volt, mert hajnal 3-kor indult a komp Pictonba. Menetrend szerint. Helyette 2-től reggel 6-ig rohadtunk a zuhogó esőben a buszban fagyoskodva. És mi még jól jártunk, mert a többség ugye személyautókban ücsörögve bekkelte ki azt a pár órát a dokkban az indulásra várva... Mi legalább aludtunk egy kicsit.

délutáni Wellington


éjjeli Wellington



reggeli Wellington (már a kompon)


Hurrá, nyaralunk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése